Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Bahama-szigetek (Long Island, Conception Island, Exumák), 2018. máj.28. - jún.1.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

Bahama-szigetek, Crooked Island (Atwood Harbour) - Long Island (Clarence Town) (66 tmf), május 27-28.

Estefelé (18-kor) felhúzzuk a horgonyt, és haladunk tovább Long Islandre a Clarence Town nevű településhez, ahol be lehet jelentkezni a Bahama-szigetekre. 66 tengeri mérföld, másfélszer a Balaton hosszúsága. Még épp elég a szél, hogy vitorlázhassunk a teliholdas éjszakában. Menet közben a kinti tartalék gázpalackunk tetejére száll egy kismadár, és velünk marad egész éjjel. Potyautasunkról van egy kép az előző beszámolóban, ahogy pihen.

Reggel Long Islandhez közeledve elhúz mellettünk egy horgászatra felszerelt motorcsónak. Álmi van őrségben, meg is örökíti. Ha tehetné, át is szállna, mert azzal lehet száguldozni, és biztos van mindenféle hűtött üdítő a fridzsiderében :-)

Long Island Clarence Town előtti része a térképen:

A Bahamákra jellemző homokpadok között akad nekünk való mélység a horgonyzásra. A sekély víz kristálytiszta, lelátunk a homokos fenékre.

8-ra horgonyon. Végre ellazulhatunk, megszűnt alattunk a billegtető hullámzás, ami miatt állandóan megfeszülnek az izmaink, hogy egyensúlyban tarthassuk a testünket. Álmosék felfújják a kenut, és már evezünk is ki a fehér homokos partra. A bejelentkezés a Flying Fish Marinában történik, ahová a reptérről jönnek előzetés hívás alapján a hivatalnokok. Az csak a parton derül ki, hogy a hajót is látni akarják. Van több óránk az érkezésükig, ezért először bejárjuk a települést, csak aztán evezünk vissza Dénessel Ventosóra, hogy áthozzuk a kikötőbe.

A templom ajtajából zavartalan a kilátás a vízre, az apró szigetekre, a jobb oldalon horgonyzó Ventosóra:

Már kis híján egy éve 24 órában csodaszép szigetek és a tenger vesz körül bennünket, ez a látvány lett nekünk a mindennapi. Nekem nehéz lesz mindezt itthagyni, de Álmi tinédzser lett, eljött a gimis korszak az életébe, és a világlátottság mellett most mindennél jobban vágyik a vele egykorúak társaságára, és ettől nem foszthatom meg. Dénes pedig eldöntötte, hogy Magyarországon folytatjuk az életünket, mert Svájcból már elege van. 19 év után ki akarja próbálni, milyen újra otthon élni... Ebbe is bele kell törődnöm, bár minden porcikám tiltakozik ellene. Így nem marad más, mint élvezni még azt a két hetet, ami itt a Bahamákon hátra van, mielőtt átadjuk a hajót Nassauban, a Bahamák fővárosában új tulajdonosának.

Megnézzük a másik templomot is:

A kikötő szomszédságában van több görögös beütésű kék tetejű "házikó":

Ez pedig egy tipikus cölöpökre épült faház, ami uralkodó az amerikai kontinens tengerparti részein:

Álmi nem jön velünk vissza a hajóra, fontosabb dolga akad, szörfözik a neten. Hosszú idő után végre internethez jut a marinában, és ezt a lehetőséget minél tovább szeretné élvezni.

Bejelentkezés után visszamotorozunk a horgonyzóhelyre. Eszünk, sziesztázunk, aztán elkenuzunk a mögöttem elterülő szigetre, aminek olyan csábító a hosszú homokos partja:

Álmi a partra sodort tárgyak között talált a homokvárához egy kész elemet, egy ablakos falat, ennek aztán nagyon megörült:

Találunk gyönyörű ékszerkagylót a homokban. 7 éve ezen a környéken láttunk ilyet először, de akkor még Bukdács úr hajónkon jártuk a Bahama-szigeteket, majd a Karib-szigeteket. Az amerikaiak napfelkeltekagylóknak hívják őket. Ahogy akkor is írtam, mindkét név illik ehhez a szépséges kagylóhéjhoz.

A kókuszpálmák alól összegyűjtjük a lehullott kókuszokat, és néhányat felvágunk a kókuszlakomához.

A maradék jön velünk a hajóra:

Bahama-szigetek, Long Island (Clarence Town) - Conception Island (45 tmf), május 29-30.

Tavaly július óta már két szülinapot is tartottunk a hajón. Álmosét Trinidadon, az enyémet Martinique-en, Dénesnek pedig ma a Bahama-szigetek egyike jutott az ünneplésre. Ha tehetné, ugorna egy napot a naptárban, mert egyáltalán nem szereti ünnepelni az öregedését, de sajjjnos nincs a naptár felett hatalma, bizony tűrnie kell, hogy ez ma az ő napja, és mi felköszöntjük :-) Készül az ünnepi palacsinta:

Délelőtt kedvünk van újra a szigetre evezni, sznorkelezünk, miközben szirti cápákat, dajkacápákat, teknőst, ráját látunk a sok kis hal mellett. Amíg ebédet készítek, a fiúk a hajó alját tisztogatják:

A vízalatti részt is, csak arról nem tudok fotót készíteni. Kemény munka a kaparás, de hogy izgis is legyen, Álmost rettegésben tartja egy, a közelében tátogó muréna.

A víz színével nem tudunk betelni:

A délutánt megint a szigeten töltjük: homokvárazás, futás, kókuszszüret, kókuszbontás.

A kókuszszürethez magával hozta Dénes a hajóról a csáklyát. Így mégis csak könnyebb:

Több kilót nyom egy kókuszvízzel teli nagy kókusz, jó edzés nyújtott karral megtartani, már ha egyáltalán sikerül kinyújtani a karodat :-)

Fejenként napi egy kókusz, az bizony sok-sok kókusz, muszáj mindenhol feltankolnunk belőle, ahol csak módunk van rá:

A mai éjszakára újabb vitorlázást terveztünk be, méghozzá Conception Island a cél, ahol jártunk már 7 éve, és ahol először láttunk pillangókagylókat. Tegnapi gyűjteményünk:

Miután visszaérünk Ventosóra, nekilátunk összepakolni a hajót az indulásra. Egyszer csak mellénk motorozik egy dingi a távolban horgonyzó katamaránról. Egy anyuka ül benne a fiával, akiről kiderül, hogy Álmival egykorú. Láttak minket a hajójukról, ahogy a szigeten szórakoztunk, és most jöttek, hogy áthívjanak magukhoz. Mondtuk nekik, hogy épp most indulunk Conception Islandre. Ők még maradtak volna itt pár napot, nincs konkrét tervük, nincs hová sietniük, mint nekünk (Nassauból indul a repülőnk június közepén). De nagyon megörültek, hogy végre a két fiuknak, mert van még egy, aki a katamaránon maradt az apukájával, akadna játszótárs, így abban maradtunk, hogy átbeszéli a férjével, és talán ők is átjönnek az éjjel erre a szigetre, hogy aztán a következő napokat együtt tölthessük.

Megint 18 órakor indulunk, reffelni kell a nagyvitorlát, este 9-kor pedig leereszti Dénes, mert 25 csomós a szél. 45 tengeri mérföld az út, azaz kicsit több, mint a Balaton hosszában. A hold világítja az utunkat.

Hajnali 3-kor horgonyt dobunk, egy óra múlva a család is megérkezik Loco nevű katamaránjukon. Álmi már aludt, csak reggel örülhetett Locóék döntésének.

Már horgonyon a holdfényes éjszakában:

Bahama-szigetek, Conception Island, május 30.

Korán kezdjük a napot, Locóéknál még nagy a csend. Elkenuzunk a korallzátonyokhoz, ahol 7 éve már jártunk, és sznorkelezünk, videózzuk egymást és a halakat.

Tűzkorall:

legyezőkorall:

Pihenésképp, és hogy átmelegedjünk, a zátonyok közelében egy apró sziget partjára evezünk.

A parton királycsérek (royal terns) nézelődnek. Álmi elnevezte őket sérósirályoknak a fejüket borító dús fekete tollazat miatt.

Imádott kenunk, nélküle nem tudnánk nagy távolságokat legyűrni:

Barrakuda:

Dajkacápa, rája a hajónk alatt:

Visszafelé a hajóhoz beköszönünk Locóékhoz, és megbeszéljük, hogy szieszta után találkozunk a parton.

A délutánt együtt töltjük a parton, a srácok játszanak, mi felnőttek pedig csak meséljük az élményeinket egymásnak. Már így is szerencsések vagyunk, mert ilyen élmények vannak mögöttünk, ami a beszámolókban olvasható, de ha hamarabb találkozunk, Álminak mennyivel többet adhatott volna ez az egy év utazás. Még hónapok múlva is tartja a fiúkkal a kapcsolatot... Nemcsak a koruk, a hobbijaik, de az életmódjuk is közös, ráadásul a gondjaik is, mert a srácok anyukája is tanár, mint én, és ők is a hajón tanulnak, mint ahogy Álmi velem. Meg is jegyezte Álmi, amikor újra hármasban maradtunk:

- Mama, ezeken a gyerekeken is látszott, hogy milyen megkínzott az arcuk. Szegények, az ő anyjuk is tanár.

Este Locón vendégeskedünk.

Bahama-szigetek, Conception Island - Exumák (Black Point) (81 tmf), május 31. - június 1.

Ma délelőttre közös vízitúrát és sznorkelezést szerveztünk a mangróvéba. Álmi az egyik sráccal cserélt, aki szerette volna kipróbálni a kenuzást.

Délután ők vendégeskedtek nálunk:

Szomorúan, hogy véget kell vetnünk a vidám együttlétnek, késő délután indulunk tovább az Exumák szigetei felé.

7 éve Bukdács úrral az Exumák több száz apró szigetből álló láncolatát már végigvitorláztuk, ezekről itt olvashattok: Exumák 1. rész, Exumák 2. rész, Exumák 3. rész.

A szél miatt extra mérföldeket kellett beletennünk a mostani menetbe, méghozzá észak felé egészen Cat Island magasságáig vitorláztunk, hogy onnan végre a célunk, Black Point felé tudjunk haladni. 81 tmf tiszta vitorlázás. A génua és a grósz együtt dolgozott a 10-15 csomós mérsékelt szélben, a hullámzás pedig az elmúlt hetekhez képest kellemesebb volt, jókat aludtunk a csipogós módszer mellett az őrségek alatt is.

Hajnali 6-tól Álminak kellett volna őrködnie, így lett megbeszélve még este. Keltette is Dénes, Álmi vissza is válaszolt, hogy még 20-ig elszámol, de mint később kiderült, 18-nál elaludt. Dénes várt rá a kokpitban negyed órát, aztán újra lement, hogy megnézze, mi történt. Na, akkor már nem hagyta, hogy Álmi számolgasson :-)

A pecabotot hajnalban bedobta Dénes, hátha ráakad egy hal, és ma végre halat ebédelhetünk, de egyszer sem volt kapás.

Érkezünk a célhoz:

Az Exumák láncolata mögé kell bejutnunk a keleti, az Atlanti-óceántól védtelen oldalról a nyugati, homokpadokkal tarkított, sekély, de hullámoktól védett oldalra. Szűk átjárókon lehetséges ez, egyik ilyen a Dotham Cut nevű, ami felé épp tartunk. Dénes megpróbálta ide kiszámolni a ki-beáramlások (apály-dagály) idejét. Mivel ez 5 csomó is lehet, ha épp kifelé folyik a víz, így nem mindegy az időzítés. Még kifelé folyt a víz, amikor megérkeztünk, így az áramlással szemben kellett bemotoroznunk. Szerencsére működött a motor, bejutottunk. Az 5.5 csomó helyett 2.5 csomóval haladtunk csak. 11-kor horgonyon Black Point homokos beach-e előtt.

Ebédre teljeskiőrlésű spagettit készítek, megpakolva főtt édesburgonyával, konzervbabbal, löncshússal, összekeverve joghurttal, majonézzel. Még Puerto Ricóban az utolsó horgonyzóhelyen, Mayagüezben töltöttük fel a hajó élelmiszerkészletét, mert tudtuk jól saját tapasztalatból, hogy itt a Bahamákon minden nagyon drága lesz, ha egyáltalán lesz.

Ebéd, szieszta után kint a parton:

A Cruising Guide-ban olvastunk egy helyi különlegességről. Egy néni a házában süt kókuszos, fahéjas, mazsolás kenyereket eladásra. Elmegyünk hozzá, és veszünk tőle néhányat.

Talán egy bahamian racer névre hallgató kígyóval találkoztunk: